Assar Gabrielsson (1891-1962). A teherautó és buszgyáráról ismert Tildaholm melletti kis községben, Korsberga-ban született. Ő volt az angol úriember típus megtestesítője, szivarozott és golfozott is (ez utóbbira még munkaidő alatt is bíztatta kollegáit).

Gustaf Larson (1887-1968). Vintrosában született, és társától eltérően "csiszolatlan" gyémántnak számított. Nyers modorát mérnöki tapasztalata ellensúlyozta.

A tőkét Gabrielsson teremtette elő, míg az első számű alkalmazott Larson volt.

A nagy eredmény, az első Volvo kifejlesztése a semmiből nem egyedül az ő érdemük. Elsők között csatlakozott hozzájuk a rajzoló Henry Westenberg, az ÖV4 formatervezője Helmer "Mas-Olle" Olsson és Alex Roos, aki a prototípusok legyártásáért felelt.

1926 őszén ez a pár ember Stockholmból Göteborgba tette át cégük székhelyét, ami 1926 augusztusától a VOLVO nevet viselte.


Az első "termék"
Már 1925-ben kiszivárogtak azok a hírek, ami szerint egy új svéd kocsi van készülőben. Az autó első képeit 1926 tavaszán hozták nyilvánosságra. Az egyszerű vonalvezetésű, elegáns karosszéria a megszokott módon acéllemezből készült, kőrisfa vázkereten. Az 1926-ban épített első 9 darab prototípust más-más stzínűre fényezték, lehet azért, hogy meg tudják őket különböztetni.
MIvel a frissen alapított vállalat a SKF-től kapott támogatástól eltekintve pénzszűkében volt, úgy határoztak, hogy a prototípusokat nem bontják szét, hanem az ÖV4-nél olcsóbban értékesítik. Egy példány megmaradt a gyárnak, és kis platóval felszerelve könnyebb szállítási feladatokat teljesített.
A kilenc prototípusból mindössze csak egy maradt meg a mai napig, amit tulajdonosa később a Göteborgi Városi Múzeumnak ajándékozott.


Kép: egy ÖV4-es